Hidegrázás

Igazából csak emlegetnem kellett, hogy kijöhetne végre a csöppség, és elkezdett gyúrni a feladatra.
A pénteki ikeázás alatt kezdődtek az új jóslófájások, este 7 körül, és reggel 10ig nem is nagyon hagyott aludni. Már azért mászkáltam ki a mosdóba,hogy történjen valami, mozgásban legyek, ne gyűrjön bele az ágyba a hidegrázás meg a különböző fájdalmak. Reggel 10kor aztán felhívtam a dokit, de ő közölte, hogy ez még csak jósló, és csak akkor menjek be, ha nagyon rossz. Onnantól pedig már enyhült. Akkor kezdődött az alvás-projekt, hogy akkor nosza, még most aludjunk, amíg lehet.
Merthogy a mai hajnalom megint egy rémálom volt (persze szó szerint is, mert az előtte történt csillagkapu-nézés miatt félálomban elüször a goauld-támadásra fogtam a fájdalmakat). Az első menetet három óra alatt egész jól lezavartam, csak nagyon fáztam (a forró fürdő csodát tett), de aztán egy órán keresztül a fürdőszobacsempére térdelve és a kádnak dőlve hajoltam a lavór fölé, és vártam, hogy a testem megoldást találjon. Manó itthon akart maradni velem, de mondtam, hogy ha már egész hétvégén a mai bemutatnivalón dolgozott, akkor már menjen be, aztán úgy is rácsörgök, ha indulunk anyuval a kórházba.
De abban legalább megbizonyosodtam, hogy ha az Uzsokiban tényleg van medence, és épp szabad lesz, mikor bemegyek, akkor tuti, hogy kihasználom a lehetőséget, mert ennél jobb megoldást enm találtam még (bár a cukros dolgok is segítenek, de egyfelől a hasfájásom midnig oylan erős, hogy csak kicsi falatokat merek legyűrni, másfelől lehet, hogy nem is hagynak enni).