Anna néni öröksége

Amíg anyuékkal laktam, lakott felettünk egy debreceni néni. Akkora volt a lakása, mint az én szobám (mondjuk 25nm szobának pöpec, de lakásnak csak éppen). A néni pedig alacsony, nagy kontyban hordta a haját, picit bajsza volt, meg picit kerek alkata, meg egy gyönyörű, muranói üveggömbje, amit és kiskoromban imádtam nézegetni, mikor egyszer-kétszer felmentünk hozzá, mert sok pici apró másik gömböcske volt benne, és mindegyik más, és sosem hittem el, hogy csak a kakas meg a szarvas a figura benne, hanem kerestem a többieket.
Viszont ezen kívül semmije és senkije nem volt a néninek nagyjából. Főleg senkije. Apuéknak talán egyszer mondta is, hogy azt, hogy férje nem vot, nem sajnálja- de, hogy gyereke sem, azt mindig fogja.
Pár éve halt meg. Mivel örököse nem volt, az önkormányzat lefoglalta a lakást. A házmesternéninknél meg apunál viszont maradt kulcs, és azért bizony, benéztünk.Azért van annyi rengeteg szép, színes cérnám például, meg tökéletes szabóollóm. Meg Horváth Ilona receptkönyvem, mert anyu a sajátját megtartotta magának a költözéskor, azonban már évekkel ez előtt tudta, hogy ez yolan alapmű, amire nekem is szükségem lesz.
És enm csak ez az alapmű a kincs, de tele van Anna néni saját kezével lejegyzett süteményreceptjeivel, amiben akár többféle receptkönyv adatait hasonlítgatta össze, és úgy kíséretezte ki a saját módszereit. Piskóták, lepények, rétesek, gyümölcsösek, túrósak, édesek, sósak... Azokat rendezgettem ma magamnak szépen össze, egy füzetbe.
Szóval, köszönöm, Anna néni. A következő pár évben azt hiszem, tőle fogok sütni tanulni.

Hidegrázás

Igazából csak emlegetnem kellett, hogy kijöhetne végre a csöppség, és elkezdett gyúrni a feladatra.
A pénteki ikeázás alatt kezdődtek az új jóslófájások, este 7 körül, és reggel 10ig nem is nagyon hagyott aludni. Már azért mászkáltam ki a mosdóba,hogy történjen valami, mozgásban legyek, ne gyűrjön bele az ágyba a hidegrázás meg a különböző fájdalmak. Reggel 10kor aztán felhívtam a dokit, de ő közölte, hogy ez még csak jósló, és csak akkor menjek be, ha nagyon rossz. Onnantól pedig már enyhült. Akkor kezdődött az alvás-projekt, hogy akkor nosza, még most aludjunk, amíg lehet.
Merthogy a mai hajnalom megint egy rémálom volt (persze szó szerint is, mert az előtte történt csillagkapu-nézés miatt félálomban elüször a goauld-támadásra fogtam a fájdalmakat). Az első menetet három óra alatt egész jól lezavartam, csak nagyon fáztam (a forró fürdő csodát tett), de aztán egy órán keresztül a fürdőszobacsempére térdelve és a kádnak dőlve hajoltam a lavór fölé, és vártam, hogy a testem megoldást találjon. Manó itthon akart maradni velem, de mondtam, hogy ha már egész hétvégén a mai bemutatnivalón dolgozott, akkor már menjen be, aztán úgy is rácsörgök, ha indulunk anyuval a kórházba.
De abban legalább megbizonyosodtam, hogy ha az Uzsokiban tényleg van medence, és épp szabad lesz, mikor bemegyek, akkor tuti, hogy kihasználom a lehetőséget, mert ennél jobb megoldást enm találtam még (bár a cukros dolgok is segítenek, de egyfelől a hasfájásom midnig oylan erős, hogy csak kicsi falatokat merek legyűrni, másfelől lehet, hogy nem is hagynak enni).

Bújj-bújj

Én tényleg azt hittem, hogy ma már kórházban leszek, és a kislányomat babusgatom.
Mostmár lassan egy hete, hogy határozottan látszik, ahogy leszállt a hasam. Egy hete izgulunk. Érzem, hogy mások a súlyok, nap végére elfárad a medence- és midnen környékbeli tartócsontom. Időnként, gondolom a tágulás hatására, éles fájdalmak hasítanak az izmaimba. Feszül a hasam.
Ehhez képest, két napja elmentem az orvoshoz, mint utolsó vizit, és azt modnta, őszerinte még nem nagyon akar kibújni ez a baba. Nincs tágulás, nincs feszítés. Én vagyok fáradt.
Az tény, hogy ha alszom dálután, vagy később vet ki az ágy, több mozgásra vagyok képes, nade kérem... Egyik pillanatban még olyan, mintha mindjárt menni kéne, a következőben meg mint egy hónappal ez előtt.
Olyan, mintha a lányzó odabent hol ki akarna bújni, hogy meggondolná magát. Vacilál. jól is érzi magát, de kíváncsi is. Még mocorog sokat, szereti, ha énekelek. Meg apa kezét is szereti. Meg át kell helyezkedni, ha lefekszem vízszintesbe.
Manóval már fogadtunk, hogy vajon ez a hét lesz-e vagy a következő. Én arra készülök, hogy ez. Na de meglátjuk.
De azért monstmár bújhatna...

Nyárkezdő

Kezdődik. Érzed a levegőn, az ízeken, látod az égen.
:)
Még nem látom, miylen lesz a nyár, de biztosan más, mint eddig.
Egyik nagy kedvenc blogomon most jelent meg egy cikk a szerző nyári terveiről... Talán én is ezzel kezdeném.

1) Lillázás házon kívül is. Oké, hogy babázunk, ez a fő projekt, anyává változunk. De azért szeretném megtartani magam. És szeretném, ha a pici látná a világot. Néha szeretném, ha a magamra köthető kis társam lenne, akit igenis elviszek egy koncertre, vagy egy baráthoz messzire, vagy effélék. Neki se jó, ha a négy fal közé szorulunk, nemhogy nekem.

2) Olaszfrissítés. Nem célom nyár végére nyelvvizsgát tenni, de szeretném felfrissíteni azt az 5 évet, amit a gimnáziumban elcsesztem. Legalább annyira, hogy meg merjek szólalni, vagy valami.

3) Egészséges lét. Több okból is, és az elsődleges persze az, hogy minden lehetséges vitamint meg akarok adni a kislányomnak, és ezt jelenleg csak a asaját szervezetemen keresztül tehetem meg. A másik cél az, hogy szeptemberre, az esküvőnkre minimum úgy nézzek ki, mint babavárás előtt, de ha lehet, még pár kilóval könnyebben. És mivel nem gyötörhetem magam nagy diétákkal, az egészsges, tudatos kajálás marad, meg az ügyesen kitalált és rendszeres mozgás.

4) Blog. Mindig elkezdem, és mindig meghal. Mostmár lehetne valami rendszeres kapaszkodó is:)

5) Rendszerkialakítás. Jó, ez már elkezdődött. De... azért néha tartani is kéne:)