Azt hiszem, bár még midnig fáradt vagyok, de kezdek megbékélni az életünkkel.
Lilla ma három hetes. Mostmár hat a gyógyszer, és nem fáj a hasa, csak nyűgös volt az utóbbi két napon. De ma békésebb, tízig aludtam ma, és ma már másodszor alszik - ami mivel is jár? Hogy én végre csináhatok midnen mást, ami kell.
Úgyhogy például ma először, főztem. Nem nagy dolgot, csak némi rizst kevertem össe brokkolival meg sajttal mrt a maradék leves feldolgozásához már nem volt erőm (meg addigra bemelegedett a konyha és csorgott rólam minden), de végre csináltam valamit. Mindjárt rajzolni is fogok, mert apunak hamarosan szülinapja van, és akarok neki egy portrét csinálni az unokájáról. Ez azt jelenti, hogy ma végre, Lilla életében először, átmegyünk hozzájuk.
És ma jó a kedvem. Rájöttem, mennyire imádom ezt a kis lényt, akármennyire is sír néha. A mosolyai midnent megérnek.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése